Tűzben edződtünk

Publikálva: 2023. március 6.

 

Azt már az Európa Liga csoportkörének a sorsolásakor tudtuk, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz az idei kiírásban.

Csoportunk négy tagja kvalitásos, komoly nemzetközi múlttal és eredményekkel rendelkező együttes lett és az ötödik is sokszoros nemzeti bajnok. A spanyol Granollers évek óta a második számú csapat a spanyol bajnokságban. Tudjuk jól, hogy ez azért jelentős távolság az elsőtől, de azt is, hogy sorra nevelnek ki a később a Barcelonában is bizonyító tehetséget és számos „öreg” játszik vissza a katalán „kisvárosba”. Most pld. Az ex szegedi Robledo keserítette a mieink életét. A másik ibériai csapat, a portugál Sporting CP évek óta annak a nagy hármasnak az egyike, akik egymás között osztják el a bajnoki dobogó lépcsőfokait. Ráadásul idén olyan fiatal csillagokkal voltak felékszerezve, mint a Costa fivérek, vagy Salvador. A horvát NEXE régi ismerősünk és csak erősödött azóta. A Zágráb komoly kihívója lett és egy esztendővel ezelőtt döntőt vívott az Európa Ligában. A dán Skjern legnagyobb diadalait nem most érte el, de azért a remek dán bajnokságban ott áll a legjobbak mögött, dán, svéd, norvég és bosnyák válogatottakkal erősítve. A sógorok bajnokcsapata sem volt ismeretlen előttünk. Velük szemben eddig pozitív volt az egyenlegünk. Most is ellenük voltak reálisak az esélyeink.

Ha mindez nem lenne elég, a sorsoláskor még nem tudhattuk, hogy milyen ritka sérülés hullám fogja nehezíteni a szereplésünket.

A tények aztán az előrejelzéseket igazolták. Az osztrákok ellen szereztünk pontokat, a többiekkel szemben „csak” a tisztes harcig jutottunk el, de oda – egy meccs kivételével – minden alkalommal el is jutottunk.

Nézzük a történteket sorjában.

A küzdelmeket október 25-én Veszprémben kezdtük el. Igen, újra idegenben volt a hazai pályánk. Hiába tettünk kísérletet az EHF urainál a füredi pálya engedélyeztetéséért, nem jártunk sikerrel. Szerintük a hatezres csarnokban „lötyögő” 500 néző jobban mutat, mint a vélhetően ennél azért valamicskével több a nyolcszázas Fürediben. Sajnos ismét hiábavaló lett az az igyekezetünk, hogy kedvezményekkel becsábítsuk a veszprémi drukkereket a meccseinkre. Ez most sem ment. Nem vigasztaló, hogy ez a Veszprém Kkft.-nek se igazán sikerült, pedig ők veszprémiek.

A spanyolok elleni rajt rosszul kezdődött, aztán csak szaladtunk az eredmény után. Voltak pillanatok, amikor egy nagy vereség képe is felrémlett, de a végén ötre tudtunk zárkózni. Kiderült, hogy nagyon más sebessége van a nemzetközi meccseknek, mint a hazai bajnokság kocogásainak.

Ezt követően Horvátországba utaztunk. Ha a spanyolok ellen ízelítőt kaptunk a nemzetközi szintből, Nekcsén már súlyos leckét is. Az első játékrész közepéig még tartottuk magunkat, aztán átrohantak rajtunk. Még a második játékrész elején is kapaszkodtunk egy kicsit, aztán újra jött a horvát gőzhenger. Ez volt a csoportkör mélye a játékunkat tekintve.

Nem volt megállás, jöttek a dánok. Közben a sérült Malinovichoz, Szöllősi Balázs is csatlakozott, hogy az ág is húzzon minket. Azonban a fiúk elkezdtek hozzászokni a nemzetközi sebességhez és egy kicsit fel is szívták magukat. Szoros első félidőt futottunk, csak a végén lett egygólos skandináv előny. A folytatásban is pariban voltunk, csak az utolsó tíz percre fogytunk el, de a hozzáállás és a játék már tetszett.

Mentünk Lisszabonba. Megleptük a hazaiakat. Bátran nekirontottunk a portugáloknak és még a huszadik percben is mi vezettünk. Nagy nehezen fordítottak, de Bóka találatával a szünetben újra iksz volt. A pihenő után belekezdtek a pályaválasztók, de mentünk utánuk és a 48. percben ismét döntetlenre álltunk, sőt, még az 57. percben is csak egy gól volt a hazaiak előnye. Sajnos ennél többre nem tellett, de újra csak megmutattuk magunkat.

Nem jó előjelekkel mentünk Ausztriába. Hornyák és Bóka se tudta vállalni a játékot, így mindösszesen tizenegy mezőnyjátékos állt a szakvezetés rendelkezésére. Pedig ugye itt vártuk volna az első sikert. De nem maradt el. Bátran, harcosan játszott a csapat. Szinte végig döntetlen közelében hullámzott az eredmény, döntően a mi vezetésünkkel. Sőt a második játékrész közepén hárommal is vezettünk. A végén azonban, a hatvanadik percben újra egyenlíteni tudtak a hazaiak. A meccs előtt előre aláírtuk volna az egy pontot, de a végén úgy éreztük, hogy elvettek tőlünk egyet.

Jött a visszavágó. Bóka újra bevethető volt és igen jól is játszott. Nem titkoltan győzni akartunk. Talán ez tett kissé görcsössé minket. Hiába kezdtünk erőteljesen, megtorpantunk és a szünetben a vorarlbergieknél volt az előny. Aztán a 36. percben már néggyel is vezettek. De nem csuklottunk össze és a félidő felén túl újra mi vezettünk. De nem lehetett leszakítani őket, sőt az 58.percben újra ott volt az előny! Azonban a végig parádézó szerb átlövőink bevitték a győzelem góljait. Szenvedve, kúszva és mászva, de hoztuk a két pontot. Messze nem ez volt a legjobb meccsünk, de a legeredményesebb lett.

Jó szájízzel és főleg pontokkal fejeztük be az őszt. Hozzáerősödtünk a mezőnyhöz, miközben a sérülések miatt a keretünk szűkült. A nemzetközi porondon elért lendület a Fradi elleni bajnokin is kamatozott.

Nem jó előjelekkel vártuk a tavaszi rajtot. Pedig a sérültek felépültek, azonban egy csúnya hazai Magyar Kupa vereséggel utaztunk Spanyolországba, majd a hazai bajnokin átgázolt rajtunk a Telekom Veszprém és jött a Nexe.

Aztán a nemzetközi meccseken cáfoltunk rá a félelmekre, még akkor is, ha ezért nem jártak pontok.

Granollersben bátran nekimentünk a hazaiaknak. Csak a félidő végére tudtak kissé ellépni, de ez csak három gól volt. Sőt, a második elején újra szorosra zárkóztunk. Aztán fáradtunk, már nyolccal is vezettek a katalánok, de a tartásunkat nem törték meg, nem lett nekcsei összecsuklás, sőt a megtorpanó hazaiak ellenében az utolsó tíz percet 7:2-re mi nyertük. Nagyon kellemes meglepetést okoztak a fiúk. Talán ezért volt a vártnál is nagyobb hidegzuhany a Veszprém elleni játékunk a következő bajnokin.

Nem volt idő nyalogatni a sebeinket, mert máris jött a Nexe és vele a szörnyű őszi meccs emléke. Ráadásul a VB-n kisebb sérülést összeszedő Bóka mellett Gostovic is feliratkozott a maródiak listájára. És láss csodát! Minden félelmünket megcáfolva nem tudtak a horvátok leszakítani minket. Aztán fáradtunk és a 40. percben már öttel mentek a vendégek. De visszajöttünk a meccsbe és a hajrára már csak kettő volt a hátrányunk. Sajnos csak erre futotta az erőnkből, de ismét volt tartásunk, amire a szombati bajnoki után kevesen számítottunk.

Ez a nemzetközi mezőnyben való edződés aztán a magyar bajnokin kamatozott. Gyöngyösön tudtunk – és biztosan – visszavágni a Magyar Kupa vereségért.

Ez a győzelem erőt adott a Sporting elleni meccs előtt. Ami rontotta az esélyeinket, hogy Gostovic mellett újra – és nem kis időre – kidőlt a sorból Szöllősi Balázs. Aztán a meccs hetedik percében – éppen a gólja után – Malinovic is.

Ezzel együtt egy nagyon jó első félidőt futottunk, csak a végét rontottuk el. De mint annyiszor, megmutatták a fiúk, nem adták olcsón a bőrüket. Amíg bírták erővel, jöttek, tapadtak a remek portugálokra, aki a csoportunkban közben az élre ugrottak. A meccs végére fáradtunk csak el, de a hatgólos vereség ellenére – Imre Vili szavaival – ismét a szimpatikus vesztesek lettünk.

Szimpatikusok, de annyi erőt merítve, hogy balkezes lövők és Szöllősi Balázs nélkül kis híján megleptük a magyar bajnok Szegedet. Itt már nem szimpatikus vesztesek, hanem peches vesztesek lettünk. Ennyit jelentenek a nemzetközi tapasztalatok!

A csoportkört február utolsó napján Dániában zártuk és ha lehet még karcsúbb kerettel. A Szeged elleni meccsen kisebb sérülést szenvedő Bóka és Sretenovic játékát nem kockáztattuk. Így hat alapember hiányzott, de ezt pótoltuk harcossággal, akarással, a Varga, Szmetán, Németh belső hármas rakkolásával, Andó védéseivel, Kemény feljavuló beálló játékával. Varga ihletetten játszott, amire nagy szükségünk lesz a továbbiakban is. Ugyanakkor ismét előjöttek a hibáink, az eladott labdák, a kimaradt ziccerek és az elváltott védekezések. Így csak a becsületes játék utáni tiszta lelkiismeret maradt, amiért pontokat nem adnak. Azonban a rá következő bajnokin, a szintén EL csoportkörös Fejér B.Á.L: Veszprém ellen már igen!

Végül három ponttal zártunk. Ott szereztük ezeket, ahol előre is kalkuláltunk velük. A sors furcsa fintoraként mégsem ezeken a meccseken voltunk a legjobbak. Ott a szív és az akarat diadalmaskodott. Játszottunk jobban is, de akkor meg kellett hajolnunk a realitás előtt. A végén egy ponttal lemaradtunk azon sógorok mögött, akiktől hármat is elvettünk. Ők az utolsó két furcsa meccsükön hármat szereztek. Vannak még csodák…

Ezzel együtt bőven kamatozott a nemzetközi szereplés. A hazai bajnokikon már látszott, hogy nagyobb iramú meccseken edződünk. Ráadásul a csoportkör őszét és tavaszát is igencsak megtépázott kerettel tudtuk csak befejezni. Ki gondolta, hogy Malinovicra és Szöllősi Balázsra csak a meccsek töredékén számíthatunk. Bóka és Hornyák is több meccsre kiesett. Aztán tavasszal az őszi gólkirály, Gostovic is a lelátóra szorult Balázs és Deján mellé és az utolsó meccset még Sretenovic is kihagyta. Ha valaki ezt előre elárulja, talán fel is tesszük a kezünket. A csapat erejét, kohézióját az mutatja, hogy mindezek ellenére nem, hogy összecsuklott, hanem ennek ellenére nőtt bele a mezőnybe a társaság. Kényszerűségből, balkezesek hiányában bátran elővették a hét a hat elleni játékot és nem is eredménytelenül.

Nehéz volt ez az október/február menet. Tíz kőkemény meccs a hazai bajnoki találkozók mellett. De éppen a nemzetközi mérkőzések kőkemény irama kamatozott játékunk fejlődésében.

Az EL menet egyértelmű sztárjai Andó és Sretenovic voltak. Arián bravúrjaival versenyben tartotta a társaságot. Természetesen az Ő játékát erősítette a védelem is. Stevan a bemutatkozása utáni bajnoki döccenőkből a nemzetközi meccsekre ugrott simába. Az Ő góljai meghatározóak voltak, miközben „gebinben” még hármas védőt is játszott. Ráadásul Gostovic-tyal együtt akkor léptek elő húzó emberekké, amikor mások kidőltek a sorból. Milan szép menetelését a tavaszra kiújult sérülése akasztotta meg. Németh Balázs és Szmetán Máté motorjai voltak a meccseknek. Ők is akkor nőttek fel igazán a feladathoz, amikor Szöllősi kiesése miatt ez nagyon kellett. Szűcs Bence a sorozat végére egyértelmű erőssége lett a csapatnak és ha tartja a versenysúlyát, az is maradhat. Elöl és hátul egyaránt. Hornyák teljesítménye hullámzóbb volt, de így is átlag feletti. Varga Marcinak tette legjobbat ez a sorozat terhelés. Hosszú sérülése után ez hozta fel újra a formáját a Dániában dobott tízesig. Bendit sérülések hátráltatták, de egészségesen stabil pontunk volt. Csapatkapitányunk főként a védekezésből vette ki a részét, de a kapu előtt sem ijedt meg. Szöllősi és Malinovic nemzetközi szereplését a sérüléseik tették tönkre. Brandt Balázs bebizonyította, hogy lehet rá számítani, de még van hová fejlődnie. Ág Bálint is csak az utolsó meccsen betlizett. Dénes Janira, Vajda Hubára és Tóth Misire most kisebb szerep hárult, de ott voltak, ha kellettek. A legnagyobb élményt valószínűleg Vári Márkot érhette, aki NB.I/B-s meccsek után találta ott magát kétszer is a kispadon és biztosan bevágta a mindkét büntetőjét. Ha ekkora élményben nem is volt részük, a kispadon már helyet foglalhatott egy-egy meccsen Klucsik Máté és Lovistyek László is.

Egy kis statisztika

Góllövőink:
Sretenovic 53 gól / 9 meccs
Gostovic 47/7
Szmetán 26/10
Hornyák 23/7
Varga 23/8
Szűcs 23/9
Bóka 14/6
Brandt 14/6
Németh 13/7
Szöllősi 11/3
Kemény 10/6
Ág 7/3
Malinovic4/3
Vajda 3/3
Vári 2/2

Kapusaink:
Andó mind a tíz meccsen védett, az átlaga 29,5% volt. ( 19% és 35% között szóródott) Egyszer csúszott 20 alá és négyszer ért el 30, vagy annál jobb értéket.

Tóth öt meccsen állt a kapuban. Átlaga 22% volt. (11% és 32% között szóródott) A Hard elleni győzelemből 32%-os teljesítménnyel vette ki a részét.

« Vissza